Ha az ember rosszul érzi magát a saját bőrében, elmehet egy pszichológushoz, akiről úgy tudja, hogy majd segít. De a pszichológus egy új ember az életében, honnan ismerné. Ha a pszichológus jó fej, akkor először nem szól bele a dolgainkba, hanem meghallgat. De sokszor éppen arra hivatkozva, hogy tudjon nekünk segíteni, elénk rak egy tesztet, amiről azt állítja, hogy ebből majd megismer minket.
Nem érzed úgy magad, mint egy gyárban?
Sokan panaszkodnak arra, ha egy terapeuta ugyanazokkal a módszerekkel kezd segíteni rajta, mint a munkahelyén a szervezetfejlesztő pszichológus. Ma végre találtam egy cikket, ami leírja, hogy miért van ez így. A cikk címe: „Hogyan mér a pszichológia?”. Ebből megtudhatod, hogy a munka hatékonyabbá tételéhez kell tudni, hogy mi van most és kell tudni, hogy az, ami van, az átlagos vagy átlag alatti. Ha átlag alatti, akkor fejleszteni kell.
Ezért érteni lehet, hogy amikor van valami problémád, akkor a pszichológus abból először föl szeretné mérni, hogy milyen nagy az a probléma. Minden embernek van problémája, de Te csak a magadét látod. Szóval: jogos lehet az érzésed, hogy a pszichológus úgy csinál, mint egy szervezetfejlesztő a gyárban, de mit csináljon mást?
Jobban tennék, ha csak beszélgetnének?
Hidd el, néha neked is jó, ha megmér valamit a pszichológus! Ha elkéred tőle a teszteredményt, az más helyzetekben még jól jöhet. Meg az is lehet, hogy valami betegség meglétét sejti a terapeutád, de egy teszt ezt kizárja.
A terapeuta is csak egy ember…
Ha a terapeutád téved valamiben, ami rád vonatkozik, akkor magad is kereshetsz a egy tesztet, amit kitöltve bizonyíthatod neki, hogy tévedett. Ilyenkor érdemes megfontolni, hogy új pszichológust válassz-e magadnak.
Röviden. Lehet a teszteket szeretni meg utálni. Lehet bennük hinni, meg nem. Van jobb módszer is, de erről majd legközelebb írok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése