A szorongást viszonylag könnyű azonosítani, ha mi magunk küzdünk vele, mi éljük át annak testi, érzelmi és gondolati vonatkozásait, de talán nehezebb azonosítani, hogy számunkra fontos személyek küzdenek-e éppen különféle aggodalmakkal, szükségük lenne-e a segítségünkre? A szorongásnak természetesen vannak mindenki által jól ismert külső jelei: az illető mintha „picire húzná össze magát”, kerüli a szemkontaktust, tekintetéből ijedtség sugárzik, beszéde halk, nehezen érthető, nem fejezi be a mondatait, kissé dadog, vagy el-elcsuklik a hangja, vagy ritkább esetben éppenhogy túl hangos. Babrál a kezével, rázza a lábait, szélsőségesebb esetben egész testében remeg. Idegesen nevetgél, igazgatja a ruháját, haját, látványosan izzad annak ellenére, hogy nincs épp hőségriadó. Esetleg magába roskadva ül, enyhén ringatózik, alig veszi észre, ha szólnak hozzá. Mindezek – bizonyos mértékben legalábbis – teljesen normálisak egy-egy új, valamiért félelmetes helyzetben, például valamiféle me...