A szorongás külső jelei gyerekeknél és felnőtteknél

 A szorongást viszonylag könnyű azonosítani, ha mi magunk küzdünk vele, mi éljük át annak testi, érzelmi és gondolati vonatkozásait, de talán nehezebb azonosítani, hogy számunkra fontos személyek küzdenek-e éppen különféle aggodalmakkal, szükségük lenne-e a segítségünkre?

A szorongásnak természetesen vannak mindenki által jól ismert külső jelei: az illető mintha „picire húzná össze magát”, kerüli a szemkontaktust, tekintetéből ijedtség sugárzik, beszéde halk, nehezen érthető, nem fejezi be a mondatait, kissé dadog, vagy el-elcsuklik a hangja, vagy ritkább esetben éppenhogy túl hangos. Babrál a kezével, rázza a lábait, szélsőségesebb esetben egész testében remeg. Idegesen nevetgél, igazgatja a ruháját, haját, látványosan izzad annak ellenére, hogy nincs épp hőségriadó. Esetleg magába roskadva ül, enyhén ringatózik, alig veszi észre, ha szólnak hozzá.

Mindezek – bizonyos mértékben legalábbis – teljesen normálisak egy-egy új, valamiért félelmetes helyzetben, például valamiféle megmérettetés előtt. Ha azonban gyakran és sokféle szituációban látjuk ilyennek ismerősünket, ott már valószínű, hogy érdemes őt támogatásunkról biztosítani.

Sokan azonban évek rutinjával rendelkeznek abban, hogy szorongásaikat leplezzék, mivel azt gyengeségnek élik meg és nagyon igyekeznek titokban tartani. Náluk is tetten érhető ugyanakkor általában az, hogy maximálisan igyekszenek megfelelni a követelményeknek, aggódnak a helyzetek negatív kimenetele miatt. Általában nyugodtnak tűnnek, olykor azonban nem teljesen érthető módon ingerültté válnak – hiszen a szorongás féken tartása rengeteg energiát igényel, ami túlterhelődés esetén indulatokba csaphat át. Sok esetben a fokozottan domináns viselkedés is a háttérben meghúzódó bizonytalanságot takarja. Összességében azt mondhatjuk, amikor valakinek az adott helyzetben mutatott érzései valamiért furcsának, intenzitásában vagy minőségében nem odaillőnek tűnnek, gyanakodhatunk arra, hogy valamiféle szorongások, máshonnan (általában korábbról) hozott szorongások okozzák ezt. Ha ilyenkor ezt nagyon tapintatosan és empatikusan jelezni tudjuk, hogy nem teljesen értjük, mi váltotta ki belőle az adott reakciót, és biztatni tudjuk, hogy próbáljon meg utánagondolni, az segítséget jelenthet.

Gyerekeknél a helyzet még összetettebb. Minél kisebb egy gyerek, annál kevésbé képes még arra, hogy saját érzéseit megfelelően értelmezni tudja, vagyis tudja, hogy mit érez éppen, és mi váltotta azt ki belőle. Ez a képességünk fokozatosan alakul ki és a körülöttünk lévő felnőttek segítenek. Először a szülők, gondviselők azok, akik értelmezik a gyermek számára az érzéseit és segítenek kezelni azokat – például a túl fáradt csecsemőt álomba ringatják, a dühödten csapkodó kétévesnek elmagyarázzák, hogy ezt a tornyot most ugyan nagyon meg akarta építeni, de nem sikerült, de semmi baj, mert kérhet segítséget, és akkor minden megoldódik. Ugyanez a helyzet a szorongással is. A félelem ugyan velünk született reakció, de az a képességünk, hogy azonosítani és kezelni tudjuk, hogy épp mitől félünk és hogyan küzdhetnénk azt le, tanulási folyamat eredménye. Éppen ezért gyerekeknél nagyobb arányban tapasztalhatjuk azt, hogy nem tűnik szorongásnak az, ami pedig az. Vagyis nem rémülten néz egy sarokba behúzódva. Gyerekeknél gyakori, hogy a szorongás túlmozgásban, indulatokban mutatkozik meg. Mintha direkt generálna konfliktusokat a „ha van sapka, ha nincs sapka” eseteivel, mert akkor a gyermekben felgyülemlett feszültség levezetést nyer, bárhonnan jött is. A szorongás másik gyakori jele lehet gyerekkorban valamilyen testi jellegű tünet – bepisilés, bekakilás, tic, fejfájás, hasfájás. Szorongásra utalhat az is, ha a gyerek korábbi életkorra jellemző módon kezd viselkedni, vagy ha éjszakánként felriad, rémálmai vannak.

Láthatjuk tehát, hogy gyerekeknél nagyon sok problémás viselkedés hátterében állhat szorongás – hogy ez így van-e, abban már a gyerekpszichológusok tudnak a leginkább segíteni, akik a gyermek rajzai, játéka és beszélgetés alapján meg tudják találni az összefüggéseket.

Ha bizonytalan vagy, de föltételezed, hogy a gyermeked túl sokszor szorong, akkor érdemes fölvenned a Mind 'n' Tér pszichológusaival a kapcsolatot. Könnyű őket elérni, mert Pest központjában vannak, a Csokonai utca 10. szám alatt. Babakocsival is jöhetsz, mert a rendelő földszinti. Keresd a 1081 Budapest, Csokonai utca 10. alatt a rendelőt. Időpontot is foglalhatsz a honlapjukon.